akciós termékeink
2013. 11 05
Parfümgyártási technológiák

Parfümgyártási technológiák

A parfümök növényi vagy állati összetevőit különböző eljárásokkal nyerik ki az alapanyagokból. A három leggyakrabban alkalmazott technológia a desztillálás, a hidegen sajtolás és az oldószeres kivonás.

Desztillálás

A víz- és gőzdesztilláció az illóolajok kinyerésének legelterjedtebb módja. Vízdesztillációnál a növényi részt vízbe téve melegítik, gőzdesztillációnál pedig a gőzt egy külön edényből vezetik a növényi részhez. A gőz formában kinyert illóolajat hűtéssel folyadékká alakítják, és egy üvegcsében felfogják. Ezzel a módszerrel nyerik ki a legtöbb virág illatanyagát.

Hidegen sajtolás

A sajtolást elsősorban a citrusfélék (citrom, narancs, mandarin, lime, grépfrút) illatanyagának kinyerésére használják, ugyanis ezek érzékenyek a hőmérséklet-emelkedésre: 100 fokon illatanyaguk károsodik, így a desztillációval kinyert illóolaj nem lenne jó minőségű. Az illóolajat a gyümölcs termésfalából nyerik ki, vagy pedig összepépesítik és kicentrifugálják.

Oldószeres kivonás

Az oldószeres kivonáshoz a XVIII. században még étert használtak, amely azonban nagyon drága és gyúlékony volt, így manapság inkább hexánnal vagy etanollal helyettesítik. Az eljárás során az illóolajat tartalmazó növényi részt oldószerben áztatják, kivonják belőle az illatanyagot, majd leszűrik a folyadékot, elpárologtatják az oldószert; az erős illatú maradékot pedig többször is átmossák alkoholban és lehűtik.

Pomádés eljárás

A pomádés eljárást vagy enfleurage-t virágok illóolajának kinyerésénél alkalmazzák; elsősorban a jázmin, a tubarózsa, a liliom, az ibolya és a narancsvirág szirmaiból nyerik ki ezzel a módszerrel az illatanyagot. Az eljárás a zsírok azon tulajdonságán alapul, miszerint képesek magukba szívni az illatokat. Üveglapokat egy-két milliméter vastagon bevonnak zsírral, majd ráhelyezik a letépkedett virágszirmokat. Egy-két napig állni hagyják, hogy a zsír beszívhassa az illatanyagot, majd eltávolítják a szirmokat, és újakat helyeznek az üvegre. Ezt néhány alkalommal megismétlik, végül pedig a zsírból alkohollal vonják ki az illatot.

Szuperkritikus szén-dioxidos extrakció

A szuperkritikus szén-dioxidos extrakció (SCFE) egy új, környezetbarát technológia. Ehhez oldószerként szuperkritikus (se nem gáz, se nem folyadék) állapotú szén-dioxidot használnak, amely a művelet végén teljesen eltávozik az anyagból, a megmaradt illatanyag pedig hosszú ideig tartós marad. Mivel a szén-dioxid kritikus hőmérséklete alacsony (31 Celsius), nincs szükség az alapanyagok túlzott hevítésére, így azok nem is károsodnak. Az eljáráshoz szén-dioxid helyett más semleges gázt is használnak.

Forrázás

Ezt az eljárást elsősorban szárított alapanyagok (például vaníliarudak) esetében használják. Ezeket oldószerben áztatják, amelyet aztán hónapokig nem távolítanak el róla. A modern vegyészeti eljárások megjelenésével azonban ezt az elavult, költséges eljárást ma már nem nagyon alkalmazzák.

Frakcionálás

A frakcionálás nem más, mint egy esszencia bizonyos összetevőinek szétválasztása. A szétválasztott anyagokból különböző parfümalapanyagok készülhetnek, amelyek illata más, mint az eredeti növényé. Például a szegfűszegből kivont eugenolnak szegfűillata van, a citromfűből nyert citrál pedig ibolyaillatú.

Gázkromatográfia

A gázkromatográfia egy korszerű vegyészeti eljárás, amely elsősorban gáz vagy folyadék halmazállapotú anyagok összetételének meghatározására szolgál. Az illatanyagok valamilyen semleges gázzal (például szén-dioxiddal) történő kinyerése után elvégzik az elemzést, és annak eredményei alapján képesek reprodukálni ezeket az anyagokat.

Kosár

A kosár üres!

 Google+

Kövesd a parfümáruházat a Google plus-on!